2008. október 23., csütörtök

Pechsorozat

Nyugtassatok meg, hogy nem vagyok egyedül az alábbi problémámmal. Korábban is előfordult már olyan természetesen, hogy egy – egy ételt nem úgy sikerült elkészíteni, ahogy éppen megterveztem, de ezen nem nagyon szoktam ( s szerencsére családilag sem szoktunk ) kiakadni. Ehetetlent még nem igen csináltam ( 1 – 2 alkalomtól eltekintve ), de a lényeg, éhen sosem maradtunk, valamilyen megoldást vész esetére is kitaláltunk.


Na, de ami mostanában történik velem, az már a nemnormális kategóriát súrolja! A lelkesedésem sem a régi, ez tagadhatatlan, de korábban félkézzel is összedobtam a vacsit, nehogy a lányok és apa éhen haljanak, s ha nem is lett műremek a feltálalt étel, tökéletesen ehető volt. Az utóbbi 4 – 5 napban azonban olyan események tanúja és szenvedő alanya lettem a konyhában, hogy jobbnak látom messziről elkerülni a ház kedvenc helyiségét … mindent elrontok, szó szerint mindent!!!!!!!!!!!!!! Öntöttem ki a napokban közvetlen kóstolás után kukorica krémlevest, gombás – padlizsános paradicsomszószt, ami egy kis tésztát lett volna hivatott izgalmasabbá lenni és még sorolhatnám, de nem is tudom, azt hiszem a memóriám törli azt a sok rosszat, amit mostanában csinálok.


Mi van velem???? :o)))))


Ugye nem romlottam el örökre és végérvényesen???? Igazán nagy kár lenne értem :o))) Na, de a viccet félretéve, kicsit frusztrál a szitu és bizakodom, hogy hamarosan vége a pech szériának, mert különben kereshetek valami kajaszállító céget, hogy legalább a gyerekeimnek jusson meleg étel a tányérjára … ;o)


Ja és mindezt persze azért kötöttem az orrotokra, hogy megértsétek, nincs mit publikálnom mostanában ...

7 megjegyzés:

  1. Nem hiszen én azt, hogy örökre elromlottál :) Ez talán egy jelzés, hogy lazítanod kellene egy picit, hiszen nem lehet folyamatosan kreatívnak lenni! Akár rendelhetsz kész kaját is egy-két hétig (én is azt tettem az elmúlt időszakban); most viszont váratlanul felpörögtem és már a karácsonyi menüt tervezem a fejemben. Semmi pánik, légy picit türelmes magaddal!:)

    VálaszTörlés
  2. Kitartás, Veled vagyunk! ;) Nekem is volt egyszer ilyen, egy hétig tartott. De ma pl. nem sikerült kalácsot sütnöm a kenyérsütőgéppel, pedig pont úgy csináltam, mint ezerszer korábban (kivételesen ajándék lett volna, persze). Talán a liszttel lehetett valami, egy régi adagot kapartam elő a szekrény mélyéről. Szóval Nálad is biztos megvannak az okok.

    VálaszTörlés
  3. szia Kata!
    Szerintem is csak valami más dolog miatt lehet. Talán van valami, ami erősen foglalkoztat és minden gondolatod a körül jár.

    Nekem is van ilyen, én általában nagyon "megszalajtom" a fűszeres kanalat, pl. só, kömény stb.

    VálaszTörlés
  4. Szerintem is pihenj! Én nyáron, mikor már a 10. kenyerem volt szörnyű, elhatároztam, hogy nem sütök egy darabig. Úgy 1 hónapig nem is sütöttem, most újra sütök, de ha tudok venni, veszek is! Lazíts pár napot/hetet, türelmesek vagyunk!

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok Lányok!

    Nagyon köszönöm a kedves - vígasztaló szavakat, igazán jól estek!!! Igyekszem nem frusztrálni magam és türelmesnek lenni!

    Egyébként azt hiszem, Reni trafált bele a dologba, valóban van most valami az életemben, ami annyira leköti az összes figyelmem, hogy másra - úgy tűnik -, nem is marad kapacitásom ;o)

    További szép hétvégét mindenkinek!

    Kata

    VálaszTörlés
  6. szia, most találtam véletlenül a blogodra, és nagyon örülök, mert bár nem vagyok vega, és ugyanúgy eszem reformételt, mint hagyományos ételt (jó, mondjuk egy csomag pirospaprika 12 év alatt fogyott el nálam, szóval ez túlzás), de nagyon kevés húst eszünk itthon, és a legtöbb gasztroblogon túlnyomórészt húsos főételek vannak.

    és a rontott ételek miatt ne aggódj, mindenkivel előfordul, ha épp másra koncentrál - akár tudat alatt is más foglalkoztatja -, tapasztalatból mondom. tegnapelőtt égettem oda a főtt tésztát. komolyan.

    VálaszTörlés
  7. Örülök, hogy tetszik a blog, kedves hallohallo, remélem, sok hasznosat fogsz nálam találni! És köszi a biztatást is :o)))

    VálaszTörlés